1971. augusztus 15-én Richard Nixon amerikai elnök televíziós beszédet mondott, amely az elmúlt évszázad legtöbb gazdasági reformjánál is mélyrehatóbban alakította át a globális pénzügyi rendszert. Bejelentette az amerikai dollár aranyra válthatóságának felfüggesztését. Az intézkedést átmenetinek szánták. Soha nem vonták vissza.

A döntés lezárt egy korszakot, amelyben a pénznemek értéke közvetlenül az aranyhoz kötődött, és megnyitotta az utat egy olyan rendszer előtt, amelyben a pénz értéke nagyrészt a gazdaságok, a jegybankok és a kormányok iránti bizalmon alapul.

Ötvenöt év távlatából érdemes feltenni a kérdést, mit is jelentett valójában ez a változás. Nemcsak a világgazdaság, hanem a befektetők számára is.

 

Amikor a pénz mögött valóban arany állt

A modern történelem nagy részében a pénz több volt egyszerű csereeszköznél. Azt az ígéretet testesítette meg, hogy meghatározott mennyiségű aranyra váltható.

 

 

E rendszer utolsó formája a második világháború után létrehozott Bretton Woods-i monetáris rendszer volt. Az amerikai dollár fix, troy unciánként 35 dolláros árfolyamon volt aranyra váltható, a többi jelentős pénznemet pedig a dollárhoz kötötték. A rendszer stabilitást hozott a világkereskedelembe, mérsékelte az árfolyam-ingadozást, és erősítette a nemzetközi pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat. Ugyanakkor erősen korlátozta a kormányokat abban, hogy aranytartalékaik arányos növelése nélkül új pénzt bocsássanak ki.

Ez a fegyelem volt a rendszer legnagyobb erőssége, végül pedig bukásának oka is.

 

Miért kellett véget érnie az aranyalapú pénzrendszernek?

Az 1960-as években az Egyesült Államok egyre növekvő költségvetési hiányból finanszírozta a vietnámi háborút, a kiterjedt szociális programokat és a gazdasági növekedést. Több dollár került a világgazdaságba, mint amennyit az Egyesült Államok aranytartalékai fedezni tudtak.

Amikor egyes országok dollárjaikért fizikai aranyat kezdtek követelni, világossá vált, hogy a rendszer hosszú távon fenntarthatatlan.

Nixon döntése tehát nem a probléma oka, hanem annak betetőzése volt.

1971 óta fiat pénznemek világában élünk: értéküket nem nemesfémfedezet, hanem a monetáris politikába és az egyes országok gazdasági erejébe vetett bizalom adja.

Ez a rendszer megkönnyítette a gazdasági válságok kezelését, gyorsabb gazdasági növekedést tett lehetővé, és támogatta a pénzügyi piacok fejlődését. Ugyanakkor megszüntette a pénzkínálat és az államadósság növekedésének természetes korlátját.

 

Mit mutat az elmúlt 55 év?

A történelmet nem lehet egyetlen mutató alapján megítélni. Bizonyos tendenciákat azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A legtöbb fejlett gazdaság államadóssága történelmi csúcsra emelkedett. A globális adósság 353 billió dollárra, a világ GDP-jének 305%-ára nőtt. A jegybanki mérlegfőösszegek a 2008-as pénzügyi válság és a COVID–19-világjárvány után többszörösükre nőttek, és soha nem látott szintet értek el. A pénzkínálat olyan ütemben nőtt, amely néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna.

Az arany ára is drámaian megváltozott. 1971-ig hivatalosan troy unciánként 35 dollárban rögzítették. Ma ennek sokszorosa. Az idáig vezető út azonban korántsem volt egyenletes. Az arany árfolyamát több hosszabb emelkedési és korrekciós időszak jellemezte, amelyek az infláció, a monetáris politika, a geopolitikai konfliktusok és a gazdasági válságok hatását tükrözték.

 

Az arany árának alakulása

 

 

Gyakran kérdezik tőlem, hogy drága-e ma az arany. Szerintem ennél fontosabb kérdés:

„Valóban az arany drága, vagy egyszerűen a papírpénzek vásárlóereje csökkent az elmúlt ötvenöt évben?”

Számomra ez a szemléletváltás 1971 egyik legfontosabb öröksége.

 

Miért van ma is helye az aranynak a modern portfóliókban?

Az arany nem olyan befektetés, amely a részvényekhez vagy kötvényekhez hasonlóan rendszeresen hozamot termel. Más szerepet tölt be. Olyan eszköz, amely nem testesíti meg sem kormány, sem jegybank kötelezettségét, kínálata pedig nem növelhető tetszés szerint. Ezért tekintik gyakran értékőrző eszköznek.

Ezt a jegybankok lépései is alátámasztják. Az elmúlt években a legnagyobb aranyvásárlók közé tartoztak. A növekvő geopolitikai feszültség, a magas adósság és a bizonytalanság közepette tartalékaik diverzifikálásához olyan eszközt választanak, amely nem jelent követelést más országgal vagy intézménnyel szemben.

 

Központi bankok aranyvásárlásai

 

 

Az arany növekvő jelentősége nemcsak a jegybanki vásárlásokban mutatkozik meg. Az elmúlt években egyes amerikai államokban az arany és az ezüst részben ismét törvényes fizetőeszközzé vált. Utah 2011-ben elsőként fogadott el olyan jogszabályt, amely az aranyat és az ezüstöt törvényes fizetőeszközként ismerte el, így adósságok és sok esetben állami adók rendezésére is használhatók. Azóta más államok, köztük Arizona, Wyoming, Oklahoma és Texas is hasonló intézkedéseket vezettek vagy vezetnek be. Ez nem jelenti az aranyalapú pénzrendszer visszatérését vagy az amerikai dollár leváltását. Érdekes jelzés ugyanakkor, hogy több mint fél évszázaddal azután, hogy a nemesfémek megszűntek a monetáris rendszer alapját képezni, a közvélemény egy része és egyes jogalkotók továbbra is bíznak bennük.

Ha a világ legnagyobb monetáris tartalékait kezelő intézmények stratégiai szerepet szánnak az aranynak portfólióikban, a magánbefektetőknek is érdemes mérlegelniük, milyen szerepet kaphat saját vagyonuk kezelésében.

Az arany nem a részvénybefektetések versenytársa és nem rövid távú spekulációs eszköz. A diverzifikált portfólió egyik pillére, amely elsősorban a vásárlóerő és a vagyon értékének védelmét szolgálja fokozott bizonytalanság idején.

 

Miért érdemes rendszeresen befektetni?

Hosszú távon nem mindenki tudja eltalálni a megfelelő vételi időpontot. Ezért a fizikai arany rendszeres vásárlása is egyre elterjedtebb befektetési forma. A befektetési alapokhoz vagy ETF-ekhez hasonlóan időben elosztja a vásárlásokat, átlagolja a vételárat, és csökkenti az érzelmek hatását a befektetési döntésekre.

A legtöbb háztartás számára elérhetőbb is, mint egy nagyobb aranyrúd egyszeri vásárlása. A befektetési aranyban tartott hosszú távú megtakarítás természetes kiegészítője a vagyonépítést és -védelmet szolgáló egyéb befektetési stratégiáknak.

 

Amikor a hagyomány találkozik a technológiával

A fizikai aranyba fektetés módja az elmúlt években jelentősen megváltozott. Korábban elsősorban rudak és érmék vásárlását, majd széfben tartását jelentette. Ma a befektetők ugyanazt a kényelmet várják el, amelyet a modern pénzügyi szolgáltatásoknál megszoktak.

 

 

Az IBIS InGold ebbe az irányba fejlődik. Az InGold PAY^® rendszer a fizikai befektetési arany rendszeres vásárlását kapcsolja össze a digitális technológiával. Az ügyfelek nemcsak hosszú távú vagyoni tartalékot építenek, hanem aranyukat aktívan is használhatják. Az aranyban tartott értékhez rugalmasan hozzáférhetnek, és azt aktuális szükségleteikre használhatják, legyen szó váratlan kiadásokról vagy mindennapi fizetésekről.

Több mint ötven évvel az aranyalapú pénzrendszer megszűnése után az arany ismét visszanyeri egyik, évszázadokon át természetesen hozzá kötődő szerepét. Az arany nemcsak a vagyon vásárlóerejét védi, hanem menedékeszközként és a portfólió stabilizáló elemeként is szolgál; az új megoldások révén pedig ismét fizetőeszközként használható.

Az ilyen innovációk a nemesfém-befektetések fejlődésének következő szakaszát jelentik. A jövő nemcsak az értékes eszközök birtoklásáról szól, hanem arról is, hogy a mindennapokban kényelmesen, biztonságosan és hatékonyan használhassuk őket.

 

Az aranyalapú pénzrendszer megszűnésének évfordulója nem csupán egy fontos történelmi döntésre emlékeztet. Arra is lehetőséget ad, hogy lássuk, milyen mélyrehatóan változott meg a pénz világa az elmúlt ötvenöt évben. Megváltoztak a monetáris rendszerek, a jegybanki eszközök és a modern pénzügyeket alakító technológiák.

Az arany azonban ebben a környezetben is megőrizte kivételes szerepét. Évezredek óta olyan eszköz, amely nem testesíti meg egyetlen állam kötelezettségét sem, értéke pedig nem a politikai döntésekbe vetett bizalomtól függ. Nem meglepő tehát, hogy a világ jegybankjai tovább növelik aranytartalékaikat, egyes amerikai államokban pedig az arany és az ezüst ismét törvényes fizetőeszköz lett. Ez nem az aranyalapú pénzrendszer visszatérése. Inkább azt igazolja, hogy az arany szerepe a változó körülményekhez is alkalmazkodik, és a digitális pénznemek, az azonnali fizetések és a modern pénzügyi technológiák korában is megőrzi jelentőségét.

Talán ez 1971 legfontosabb öröksége. Ötvenöt évvel a fiat pénznemek korszakának kezdete után világos, hogy az arany jelentősége nem csupán fennmaradt: sok tekintetben ismét növekszik.