Az arany szárnyaló értéke továbbra is alátámasztja annak erejét és vonzó jellegét a befektetők körében. Az arany ára 2024 harmadik negyedévének végére a 2600 dolláros szint felett stabilizálódott. Ugyanakkor az átlagos összes fenntartási költség (AISC) - amely az összes közvetlen bányászati költséget magában foglalja, beleértve a munkaerőt, az anyagokat, az energiát, az adókat és az engedélyezési díjakat - szintén emelkedett, amit a termelés csökkenése, a megnövekedett engedélyezési díjfizetések és a tőkeberuházások növekedése nyomott feljebb.

2024 harmadik negyedévében a globális átlagos engedélyezési és adóköltségek unciánként 90 dollárra emelkedtek, ami 5%-kal több az előző negyedévhez képest, és 31%-os ugrás az előző év azonos időszakához képest. A fenntartási költségek szintén emelkedtek, és unciánként 303 dollárra emelkedtek. Bár ez negyedévről negyedévre csak szerény, 3% körüli növekedést jelent, összességében 50%-os emelkedést eredményez. Az AISC jelenleg átlagosan 1 456 USD/unciánként, ami a legmagasabb az Arany Világtanács adatsorában (2010 első negyedéve óta).

 

Hogyan kapcsolódnak össze a növekvő költségek és az arany ára?

Az arany árának emelkedése és az AISC növekedése gyakran kéz a kézben jár. Ennek oka, hogy az aranyárak emelkedésével még a gyengébb minőségű ércek bányászata is gazdaságilag életképessé válik, így könnyebben ellensúlyozhatók a bonyolultabb kitermelési eljárásokkal járó magasabb költségek. Másrészt az engedélyezési díjak, az adók és a fenntartási költségek is emelkednek.

A fenntartó beruházások növekedése azonban a bányavállalatok korszerűsítésekbe és új projektek fejlesztésébe történő beruházásait is tükrözi, mivel bevételeik és nyereségük növekszik.

 

 

A költségek világszerte emelkednek, de eltérő ütemben

Afrikában az AISC elérte az 1 532 USD/uncia szintet, ami negyedéves összehasonlításban 4%-os, éves összehasonlításban pedig 14%-os növekedést jelent. Ezek a növekedések nagyrészt a csökkentett termelésnek (pl. Ghánában) és a Maliban történt felfüggesztésekkel kapcsolatos működési kihívásoknak tudhatók be.

Óceániában az AISC unciánként 1 464 dollárra emelkedett, elsősorban a magasabb fenntartási költségek és a termelés csökkenése miatt egyes telephelyeken, például Pápua Új-Guineában és Ausztráliában.

Hasonló tendencia volt megfigyelhető Dél-Amerikában, ahol az Arany Világtanács jelentése szerint az AISC unciánként 1 197 dollárra emelkedett. Az emelkedés hátterében a kedvezőtlen éghajlati viszonyok és a folyamatban lévő projektmunkák álltak.

Észak-Amerikában, különösen Kanadában és az Egyesült Államokban a bányászati költségek változatlanul 1 508 USD/uncia szinten maradtak, ami csak minimális, 2%-os növekedést jelentett az előző évhez képest. Míg néhány kanadai bánya rekordhozamról számolt be, az Egyesült Államokban különösen az alacsonyabb minőségű ércek miatt magasabb költségekkel kellett szembenézni.

Összességében az emelkedő költségek ellenére az elsődleges aranytermelés 97%-a továbbra is nyereséges. A vegyes regionális eredmények és a növekvő AISC arra utal, hogy a bányászati ágazat új szakaszba lép, ahol a növekvő költségeket ellensúlyozzák a rekordközeli aranyárak. Ezek a tendenciák egyszerre jelentenek kihívásokat és új lehetőségeket az aranytermelők számára, akiknek alkalmazkodniuk kell a dinamikusan változó piaci feltételekhez.