1971. augusztus 15-én történt, amikor az ellentmondásos amerikai elnök, Richard Nixon ideiglenesen bezárta az aranyablakot, így a dollárnak nem volt többé nemesfém fedezete.

A Bretton Woods-i megállapodás értelmében az USA birtokolta az arany háromnegyedét, míg az amerikai dollár a világ aranyhoz kötött tartalékvalutája lett (35 dollár egy trójai unciának felelt meg). Az USA kötelezettséget vállalt arra, hogy a dollárt teljes egészében fizikai aranyra cseréli, ha szükséges. Minden más valutát rögzített árfolyamon a dollárhoz kötöttek, és azokat bármikor dollárra lehetett váltani.

A rendszer kezdetben jól működött, de a helyzet hamarosan változni kezdett. Miért? Nos, egy nagy háború komoly pénzügyi támogatást igényel, a vietnami háború pedig meg is kapta ezt Nixontól, köszönhetően az egyre több és több dollár nyomtatásának. Ezért Nixon úgy döntött, hogy megszünteti a Bretton Woods-i megállapodást, és átmenetileg leválasztja az aranyat a dollárról. Ennek egy ideiglenes intézkedésnek kellett volna lennie, amely nem érinti az amerikai valutát.

"Egy nemzeti valuta ereje a nemzetgazdaság erején alapul - és az amerikai gazdaság messze a legerősebb a világon. Ennek megfelelően utasítottam a pénzügyminisztert, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a dollár spekulánsokkal szembeni védelmében. Utasítottam Connally minisztert, hogy ideiglenesen függessze fel a dollár aranyra vagy más tartalékeszközökre való átválthatóságát, a monetáris stabilitás érdekében és az Egyesült Államok érdekei szerint meghatározott összegek és feltételek kivételével. Mi is ez a meglehetősen technikai jellegű intézkedés, és mit jelent az önök számára? Hadd temessem el a leértékelésnek hívott madárijesztőt" - próbálta megnyugtatni a polgárokat az Egyesült Államok elnöke Camp Davidben, az amerikai elnök nyári rezidenciáján tartott konferencián.

Nixon az aranyat lebegő árfolyamokkal helyettesítette. Hamarosan világossá vált, hogy Nixon békítő beszéde politikai trükk volt, vagy egyszerűen csak hiba. Ettől kezdve a dollár minden korábbinál gyorsabban kezdett veszíteni az értékéből. És ahogy Milton Friedman híres mondata hangzik: "Semmi sem annyira állandó, mint egy ideiglenes kormányprogram".

Fontos megjegyezni, hogy ez a lépés, amelyet a köznyelvben "Nixon-sokk"-ként emlegetnek, nemcsak a gazdaságot, hanem a társadalmat is alapjaiban változtatta meg. Azóta az Egyesült Államok államadóssága 28,6 billió dollárra szökött fel. Ha ezt a "legszabadabb ország" egy főre jutó adósságára átszámítjuk, akkor közel 90 000 USD-t, azaz csaknem 27 millió forintot kapunk.

Azok a generációk, akik Reagan, Bush, Clinton, ifjabb Bush, Obama, sőt Trump és Biden alatt nőttek fel, soha nem tudták, mit jelent egy adósság-és problémamentes országban élni. Ráadásul az elmúlt években a bérek jelentősen stagnáltak, ami a növekvő inflációval együtt az életszínvonal jelentős csökkenését és a szociális olló szélesedését eredményezte. Az amerikai álom egy spraydobozban.

 

A fikció ingoványos vizei és a biztonsághoz vezető út

A jelenkor nemcsak a múlt helytelen döntéseinek a következményeit viseli, hanem 50 évvel később egészen hasonló gazdasági helyzetben találhatja magát, mint annak idején.

Egy évvel a recesszió után, 1971 augusztusában az USA munkanélküliségi rátája 6,1% volt, az inflációs ráta 5,4%, a pénzforgalom pedig 13,3%-kal nőtt az Egyesült Államokban. Az idei legfrissebb adatok szerint júliusban az USA-n belül a munkanélküliség és az infláció 5,4% körül alakult, a forgalomban lévő pénz mennyisége pedig júniusban 12,2%-kal növekedett.

Az alapvető különbség azonban a FED intézkedéseiben keresendő. A Bank of America ugyanis eszközvásárlások által bővítette a mérlegét, majd jelentősen csökkentette a kamatlábakat, és Nixonnak az aranytól való eltávolodása idején 5,75%-ra emelte a FED alapkamatát. Meg kell jegyezni, hogy még ez sem akadályozta meg az inflációt.

A központi bank tevékenysége ma is az infláció megfékezésére irányul, és ha magasabb infláció következik be, az a bank szerint csak átmeneti lesz. Csakhogy az átmeneti intézkedésekről már volt szó, nem igaz? Ezért a kérdés az, hogy a FED-nek ezúttal igaza van-e. Másrészről az alacsony infláció a valutákat is leértékeli.

Ami azonban még ennyi évnyi hamis dollár lebegtetés után is vásárlóerővel bír, az az arany. Ezt bizonyítja az is, hogy 1971-ben egy VW Beetle sedan ára 1 780 dollárba, azaz 48 trójai uncia aranyba került. Egy 2021-es Beetle ára manapság 28 475 dollárnál kezdődik, ami 16 uncia aranynak felel meg. Mellesleg egy 1971-es Beetle aktuális értéke eredeti állapotában 28 000 dollár körül mozog.

Így annak ellenére, hogy a reálkamatok a jövőben nagy valószínűséggel csökkenni fognak, sőt valószínűleg negatív tartományba esnek, és annak ellenére, hogy az infláció miatt a számlákon megjelenő értékek egyre kevésbé lesznek mérvadóak, az arany továbbra is növekszik, és azt reprezentálja, amire a történelmi tapasztalatok szerint hivatott. Biztonságos menedék és egyetemes globális értékmegőrző.